Ez a szerelem?

Éltem életem, és tudtam hogy ott vagy.

Sokszor néztelek, de nem láttalak.

Nem tudom hogyan, és hogy miért,

De egyszer csak furcsa dolog történt.

Veled szemben álltam,

Szívem vadul verni kezdett,

S mikor megszólaltál,

Teljesen zavarba jöttem.

Ahogy elmentél, belülről jött egy hang:

Menny utána, és siess gyorsan!

Én nem mentem, lesz még időm,

Előbb, utóbb, hisz nincs még késő.

Másnap, mikor megláttam,

Egész testem lángba borult.

A tengerparton sétáltam,

Mire ő közelebb vonult.

Nem bírtam róla levenni a szemem,

Úgy éreztem, hogy ez lehetetlen.

Még sohasem éreztem ilyet,

De tudtam, hogy nem állok készen.

Gyorsan megfordultam,

Háttal neki elcammogtam,

Fáradtan, és ábrándozva.

Hogy mi történne ha…

Úgy hiszem rájöttem: Ő az én lovagom!

Habár nem szőke, és nincs is lovon.

De én éreztem, csak ő kell nekem,

És valahogy muszáj meg szereznem!

Szeretnék a közelében lenni,

Csak vele beszélgetni,

Azt akarom, hogy velem legyen,

Jóban, rosszban, s kettesben.

Úgy érzem, ő mellettem egy erős szikla,

Erdőtűzben, tornádóban,

Egyaránt megvéd, s megnyugtat.

Sose csügged, s mutatja az utat.

Mint iránytű a tengeren,

S eső az aszályban,

Ő olyan nekem,

Mint szirma a rózsának.

Nélküle is létezem,

De így mégis más.

Megszépíti életem,

S ez nem vitás.

Nem tudom ő hogy érez,

Reménykedem hasonlóan,

Szeretnék a párja lenni,

S gondoskodni róla.

Álmaim netovábbja,

Hogy szívébe zárjon,

Öleljen erősen,